Lehet Tatabányán jobb- vagy baloldali módon gondolkodni, de csak egy Tatabányáért lehet cselekedni.
1990-ben a rendszerváltásnak nevezett idõszakban többen azzal a tudattal lettünk a képviselõtestület tagjai, hogy minden ezután a köz érdekében fog történni. A rendszerváltozás elvisz minden rosszat és jobb életet fog teremteni.
1990 – ‘94 között az SZDSZ és a FIDESZ volt többségben az önkormányzatban. 1994-tõl a mai napig az MSZP és az SZDSZ alkotja a Képviselõtestület többségét.
1990-tõl 1998-ig egy maroknyi csapat függetlenként dolgozott a Képviselõtestületben, akik ugyan párt támogatással jutottak a testületbe, de pártvezetõk nem határozták meg szavazatukat. Tevékenységüket kizárólagosan a környezetükben élõk kívánságai és saját meggyõzõdésük alakították. Meg is lehet nevezni ezen képviselõket: Fenyvesi Béla, Hegedûs Csaba, dr. Kis József, és e cikk írója dr. Petrássy Miklós. 1998-ban mi négyen úgy határoztunk, hogy a képviselõi magatartás azonossága összefogást kíván meg. Ezen összefogás tartalma nem több, mint hogy keretet adjon a független képviselõk tevékenységének. Kötelezõ szavazás szóba sem kerülhetett, csupán az adott szó tisztessége, melyet kötelezõvé tekintettünk egymás között. Így született meg a Független Tatabányai Védegylet. 1998-ban már 16 képviselõjelöltet állítva meghatározó eleme lett a tatabányai politikai életnek. Ekkor hét képviselõt delegálhattunk az önkormányzatba. A Védegylet frakcióhoz további négy képviselõ csatlakozott. A függetlenek soha nem álltak a Város eladósodása mellé, nem támogatták az önkormányzati vagyon mértéktelen eladását, nem akarták a víz-, gáz-, szemétszállítás eladását – elõidézve ezáltal a lakosság idegen tõkének való kiszolgáltatottságát – de ellene voltak az iskolák, bölcsõdék felszámolásának is.
A függetlenek a lakótelepek útjainak felújítására, a közszolgáltatások saját kézben tartására, a parkok és játszóterek karbantartására – s nem a multinacionális cégek mértéktelen kiszolgálására – költötték volna a város pénzét. Persze tudtuk, hogy a munkahelyekre szükség van, de azt is tudtuk, hogy sok munkahelyet a városi tulajdonú közszolgáltatásokkal is fenn lehet tartani.
A függetlenek ezen csoportját a közvélemény a jobboldalhoz sorolta, talán azért, mert a többséget alkotó MSZP-SZDSZ ellenpólusaként egyedül jelent meg. E „besorolást” nem volt módunk, de nem is akartuk elutasítani, hiszen nemzeti elkötelezettségünket soha nem tagadtuk. Nemzeti elkötelezettségünkbõl fakadt lokálpatriotizmusunk, Tatabányáért való tenni akarásunk is. Az 1998-at követõ idõszakban a demokráciában nélkülözhetetlen ellenzéket lényegében egyedül e csoport biztosította. Ekkor képviselõként a testületbe Bencsik János is a Védegylet színeiben került be. Az ellenzéki szerepkör adódott sajátos felfogásunkból és abból, hogy a tatabányai önkormányzati vezetésbõl kiszorult pártok hiányát pótolni kellett. Sajátos gondolkodásunkat az elõzõekben leírtakon túl az biztosította, hogy soha senkit nem tekintettünk ellenségünknek, legyen az bármely pártnak a tagja. Lehet Tatabányán jobb- vagy baloldali módon gondolkodni, de csak egy Tatabányáért lehet cselekedni. Tatabányát tekintettük buroknak, melyen belül az embereket meg kell védeni. A kapitalizmushoz e város sem szokott hozzá, sõt a kapitalizmusnak e globalizált szakasza minden közösség összefogását és védelmét igényli. Nevünket is abból a reformkori idõbõl kölcsönöztük, amikor a nemzet nagyja, Kossuth Lajos a magyar gazdaság védelmére Védegyletet szervezett. Idõszerû Deák Ferencnek az 1842-es Védegyletre tett megállapítása: „Vannak emberek, akik politikai célokat gyanítanak a Védegylet alatt. Vannak emberek, akik nem akarják hinni, hogy az egyedi dolgok oly tiszták lehetnek, ahogy mutatkoznak.” Nem kell tehát politikai célokat gyanítani a Független Tatabányai Védegylet mögött. Pártutasítástól mentes szakszerûséget követelõ képviseletet szeretnénk megvalósítani, ki-ki saját lelkiismeretére hallgatva.
2002-ben az egyre növekvõ választási harc az egyéni kezdeményezéseket nehézzé tette. Ekkor választási szövetséget kötöttünk a FIDESZ-szel. Ennek alapja függetlenségünk megtartása volt. Bizonyítéka pedig az, hogy a képviselõtestületben haladéktalanul önálló képviselõcsoportot hoztunk létre. A Védegylet képviselõcsoportjának munkáját a város közönsége figyelemmel kísérhette. Függetlenül pártérdekektõl a lakosság kívánságainak tolmácsolása, életkörülményeinek javítása volt alapvetõ célunk. Kiemelten kezeltük a közszolgáltatásokkal kapcsolatos feladatokat. Azt szerettük volna, hogy mindezek haszna maradjon a városnál, és ne kerüljön a városon kívüli magánkézbe. Szertettük volna meggátolni a város eladósodását. Szerettük volna a javait megvédeni, épített örökségét felújítani, hagyományait ápolni.
2006-ban a Független Tatabányai Védegylet magalakulásához hasonlóan pártoktól mentesen, önállóan indul az önkormányzati választásokon.
Ez újságban programunkat megismerheti az olvasó. Tizenhatan ismét készen állunk arra, hogy pártérdekektõl független lokálpatrióta önkormányzat jöhessen létre Tatabányán. Szeretnénk, hogy a politikai harcok helyett a politikában is béke uralja Tatabányát.
Dr. PETRÁSSY MIKLÓS
FÜGGETLEN TATABÁNYAI VÉDEGYLET
Leave a reply