Katyni Mártírok Emlékoszlopa Tatabányán.

Katyni Mártírok emlékoszlopa Tatabányán.

 „Emlékezünk a Katynban mártírhalált halt huszonkétezer lengyel hazafira – 1940.

Lech Kaczynski államelnökre és társaira, akik életét útban Katyn felé repülőbaleset oltotta ki – 2010. „

 2010. augusztus 1-jén – a Varsói felkelés 66. évfordulóján – avatták fel Tatabányán, az Aradi Vértanúk terén a Katyni Mártírok emlékoszlopát, Cs. Kiss Ernő fafaragóművész alkotását. Az emlékoszlop létrehozása a Független Tatabányai Védegyletnek és a Tatabányai Lengyel Kisebbségi Önkormányzatnak köszönhető. 

A megemlékezés csaknem percre pontosan a Varsói felkelés kirobbantásának, a “W órának” 66. évfordulóján kezdődött. A Wysocki Légió tisztelgését a magyar és a lengyel himnusz eléneklése követte, majd Dr. Zábrácki József, a Tatabányai Lengyel Kisebbségi Önkormányzat vezetője köszöntötte a megjelenteket. Molnár Imre, a Varsói Magyar Nagykövetség tanácsosa tudományos igényű beszédében a magyar-lengyel közös történelmi múltat, a katyni tragédiát és a varsói felkelés eseményeit, összefüggéseit idézte fel. Ezt követte az emlékoszlop létrehozását kezdeményező ifj. Dr. Petrássy Miklós önkormányzati képviselő ünnepi beszéde.

Krulik Eszter hegedűművész előadásában Bach g-moll hegedűszonátájának Adagio tétele hangzott el, majd Dr. Konrad Sutarski „Ha visszajöttök” című versét szavalta el Meleg Gábor. Az emlékoszlop leleplezésére az Il Silenzio című trombitamű felcsendülésével egyidejűleg került sor. Az emlékművet Nagy László prépost áldotta meg. 

Ifj. Dr. Petrássy Miklós beszéde: 

“Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszöntök minden jelenlévőt, akik megtisztelték összejövetelünket. Hálás köszönetemet fejezem ki mindenkinek, aki bármi módon segítséget nyújtott a mögöttem álló, leleplezendő Katyn emlékmű felállításához. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Cs. Kiss Ernő művész urat, aki az  aradi vértanúk oszlopaihoz hasonló gyönyörű művet alkotott. A Tatabányai Védegylet helyi társadalmi szervezet. Ezért számunkra nem protokoll, nem hivatalos protokoll írta elő e megemlékezés megtartását. A mi egyesületünk a magyar és lengyel nép történelmi összetartozásának felbecsülhetetlen értékét kívánta megjeleníteni.  A lengyel nép történelmének e három tragikus eseményét – a hősies varsói felkelést, a lengyel hazafiak kivégzését Katynban és az idén áprilisi repülőgép-szerencsétlenséget az előttem szólók hivatottan taglalták. Ehelyütt én arról kívánok szólni, hogy e lengyel mártíromság miért váltott ki különleges együttérzést bennünk. Azt is indokolni szeretném, miért az Aradi Vértanuk terére került az emlékmű. Az 1944-es varsói felkelés – a cserbenhagyott felkelés. Óhatatlanul merül fel a  párhuzam a mi 1956-os forradalmunkkal.  Varsóban az egyik hatalom gyilkolt, a másik tétlenül nézte. Ugyanez történt Magyarországon is. 22 ezer lengyel hazafi halt meg Katynban. Azért, mert lengyelek voltak. Sok-sok ezer magyart öltek meg a XX. században Délvidéken, Felvidéken, Erdélyben – csak azért, mert magyarok voltak. A magyar történelem számos vezetőjének halálát a mai napig homály fedi, Szent Imrétől Tisza Istvánon át Teleki Pálig. Vajon meddig fogja homály fedni, hogy mi történt idén tavasszal a szmolenszki légtérben? A testvéri lengyel nép iránti szeretetünk jele az is, hogy e téren, a magyar történelem talán leginkább tisztelt mártírjainak emlékhelyének szomszédságában emeltük e lengyel oszlopot. Katonák voltak a katyni mártírok és az aradi 13-ak is. Mégsem a harctéren teljesedett be a sorsuk, hanem a hóhérok véres kezétől. Katynban az NKVD, Aradon Haynau parancsára. Meg kell említenem az aradi 13 tábornok lengyel kapcsolatát. Schweidel József felesége Bilinska Domicella, Pöltenberg Ernő felesége Paolina Kakowska lengyel asszonyok voltak. És választottuk e teret azért is, hogy emlékezzünk a „mi és ti szabadságotok” gondolatának jegyében a magyarok mellett a legvégsőkig kitartó 1848-as lengyel légió katonáira,  s a lengyel Bem tábornokra, aki tegnap volt 161 éve, hogy rohamra vezette az erdélyi magyar honvédsereget Segesvárnál. Kérem, a leleplezendő emlékoszlopot fogadják olyan szeretettel, amilyennel mi részt vettünk annak létrehozásában. Kérem a megjelent lengyel vendégeinket: vigyék hírét, itt Tatabányán a lengyel nép barátai élnek.”

Nizalowski Ernő főhadnagy, veterán lengyel pilóta (“Żołnierz września” – „Szeptember katonája”) az emlékoszlop avatásán.

Az emlékoszlop létrehozásának kezdeményezője ifj. Dr. Petrássy Miklós a Független Tatabányai Védegylet önkormányzati képviselője volt. A 2010. májusi városi közgyűlésen önálló képviselői indítványban kérte Tatabánya Megyei Jogú Város közgyűlésének hozzájárulását az emlékoszlop közterületen történő felállításához (önálló képviselői indítvány megnyitható ITT» ). Az emlékoszlop felállításával kapcsolatos adminisztratív ügyintézést a Tatabányai Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, minden egyéb bonyolítási tevékenységet Dr. Petrássy Miklós, a Védegylet elnöke vállalta és végezte. Az emlékoszlop Cs. Kiss Ernő fafaragóművész alkotása, az ő keze munkája a tér másik oldalán közel másfél évtizeddel ezelőtt felállított aradi vértanúk emlékműve is.

 Köszönettel tartozunk Schweininger Ilona aszonynak, az Alsógallai József Attila Művelődési Ház igazgatójának, aki a megemlékezést, annak műsorát megszervezte. Köszönet az ünnepségen előadó művészeknek, Krulik Eszter hegedűművésznek, Koczur Szabolcs trombitaművésznek, továbbá a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesületnek, akik Máté Endre légióparancsnok vezetésével díszőrséget álltak.