Dr. Petrássy Miklós, a honvédorvos életútja

Petrássy Miklós 1899. október 16-án az Abaúj megyei Szárazkéken (ma Baktakék) született. Apja, Petrássy Szilárd, a Község görög Katolikus esperes plébánosa volt. Édesanyja Rokiczky Ilona. Középiskolai tanulmányait az Eperjesi gimnáziumban folytatta.

  A világháború 1918. novemberében, számára olasz számára hadifogsággal fejeződött be. Rövid harctéri szolgálatának ideje alatt helytállását kitűntetései bizonyítják. Érdemei elismeréséül birtokosa volt a Kisezüst Vitézségi Éremnek, a Bronz Vitézségi Éremnek, a Károly Csapatkeresztnek, majd a Háborús Emlékéremnek. Az olasz hadifogságból 1919 márciusában szabadult, és hazatérve leszerelt.

Petrássy Miklós vallásos szellemben nevelkedett, s ez meghatározta egész életét. Ebből következett, hogy Ember volt, a szó valódi értelmében. Hazatérve a fogságból ez a humanizmus vezette őt az orvosi pályára.

1920-tól 1926-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi fakultásán folytatott tanulmányokat és szerzett orvosi diplomát. Hivatásos orvos főhadnagyként Kaposváron kezdte el katonaorvosi pályáját. Közben -1932-től egy évig a Budapesti II. számú Sebészeti Klinikán sebészorvosi szakvizsgára készült, melyet sikeresen le is tett. 1941-ben orvos-törzstiszti tanfolyamot végzett, kiváló eredménnyel, majd 1942. április elsején orvos őrnaggyá lépett élő. 1939-ben házasságot kötött Simon Klárával, s élete végéig vele jóban-rosszban együtt élt. E házasságból két gyermekük született, Klára és Miklós.

1940 őszén részt vesz az erdélyi bevonulásban.

1941-ben tragikus körülmények között belesodródtunk a második világháborúba, amely Petrássy Miklós orvos őrnagyot sem kímélte. 1942 tavaszától 1943 tavaszáig a 2. magyar hadsereg kötelékében, a 19. könnyû hadosztály egészségügyi osztagának és tábori kórházának volt a parancsnoka. E minőségében végigszenvedte ő is a Doni katasztrófát.

 A doni pokolból hazatérve alezredessé lépett élő, majd a Miskolci hadikórház parancsnoka lett. Aktív náciellenes, antifasiszta ellenállási tevékenysége a német megszállás utáni napokban bontakozott ki. 1944. október 15-én, a kormányzói proklamáció elhangzása után, a kórház területén található háborús plakátokat eltávolították, a kórház röntgengépét és az ezerágyas kórházi felszerelést elrejtették.

Október 21-én Petrássy parancsot kapott a kórház kiürítésére és Pozsony környékére történő evakuálására, de úgy döntött, hogy a parancsot nem teljesíti. Akikről azt feltételezte, hogy terveit gátolják, azokat előreküldte “szálláscsinálóknak”, megbízható tiszttársaival pedig közölte, hogy Miskolcon kíván maradni. Összes gyógyult és lábadozó betegnek – körülbelül 600 főnek – nyolchetes egészségügyi szabadságot adott, hogy otthonukba távozzanak. Mindenkinek, aki nem akart eltávozni Miskolcról, akik behívó parancsot kaptak, százszámra állította ki az orvosi bizonyítványt, mellyel nyugodtan otthon maradhattak. Számított arra, hogy ezzel megmenekülhetnek. A Petrássy vezette hadikórház 1944 őszén a kétségbeesett magyar honvédek és üldözöttek mentsvára volt.

1944 november elsejére már valamennyi alakulat elhagyta Miskolcot, csak a hadikórház nem. November 21-én Petrássy tudomására jutott, hogy nyomoznak utána, és a nyilas hadbíróság szabotázzsal vádolja, elfogatóparancsot adtak ki ellene. Ezért többedmagával az avasi pincékben húzódott meg a német csapatok távozásáig. 1944. december 3-án Miskolc és Diósgyőr megszabadult a német megszállás alól, és december 21-én Dr. Petrássy Miklós már ott volt Debrecenben, az Ideiglenes Nemzetgyűlés miskolci küldöttjeként.

1945 februárjában a Honvédelmi Minisztérium állományába került, és az új magyar demokratikus Honvédség Egészségügyi főnökévé nevezték ki. Április 1-jén orvos ezredessé lépett élő. Vörös János Honvédelmi miniszter 1945. szeptember 19-én kelt átiratában tudomására hozza, hogy “a demokratikus Magyarország érdekében, a honvédségen belül kifejtett tevékenysége jutalmazása kapcsán tábornoki előléptetésre az Ideiglenes Nemzetgyűlés Elnökségének előterjeszti.” Nagy Ferenc miniszterelnök emléklappal igazolta: “A Nemzeti ellenállási mozgalomban és a fasizmus elleni harcban önfeláldozó magatartást tanúsított. “

A tábornoki előléptetésből azonban nem lett semmi, ezt csak jóval késõbb, halála után, 1992-ben posztumusz történt meg. Ezzel szemben Tombor Jenő Honvédelmi miniszter 1946. március 1-jén “Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében” kiadott rendelete alapján – végelbánás alá vonta és a tényleges állományból elbocsátotta. A vezérőrnagyi kinevezést 46 évvel később Kéry Kálmán kérésére Antall József miniszterelnök terjesztette a köztársasági elnökhöz fel. A kinevezés száma KE 162/1992.

A megpróbáltatások évei következtek. Sem Budapesten, sem Miskolcon nem kapott állást. Családjával szülőfalujába költözött és magánorvosként próbált megélni. A baráti köréhez tartozó embereket összeesküvés vádjával tartóztatták le, neki sem hagytak nyugtot: osztályidegenné nyilvánították, apjától örökölt földet elvették. Szülőfalujából is mennie kellett.

Több hónapi várakozás utan Hejőcsabán kapott körzeti orvosi állást. Később a miskolci kórház rendelőintézetében dolgozott.

Nyugalma azonban itt sem volt. Állandó megfélemlítésnek volt kitéve. 1964. január tizenhatodikán hunyt el.

Felesége 1997-ben halt meg. Lánya, Dr. Petrássy Klára gyermekgyógyász főorvos, Miskolctapolcán él. Fia, Dr. Petrássy Miklós okl. bánymérnök, a Nagyegyházi Bányaüzem volt főmérnöke, a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet volt vezérigazgatója, 16 éven keresztül Tatabánya Megyei Jogú Város önkormányzati képviselője.