A képviselő-testület csütörtökön este tárgyalta a biogázerőmű létesítéséről szóló előterjesztést. Az anyagot a városfejlesztési bizottság – a lakók véleménye alapján – nem is javasolta a napirendek közé, Petrássy Miklós azonban kérte: nézzünk szembe a helyzettel.
A vita végén mégis arról szavaztak a képviselők, hogy még most szavaznak a témában. Az igenlő szavazás után szavaztak a biogázerőmű sorsáról is.
A biogázerőmű tervével először augusztusban találkozhattak a tatabányaiak, amikor a városházán megtekinthették a tervezett létesítmény hatástanulmányát. Ennek hatására lapunk is foglakozott a témával: az interjúban Földvári Péter, a Biogas Energy Kft. ügyvezetőjének szavaiból többen azt szűrték le, már eldöntött tény a megépítés. A szeptember 23-ai fácánkerti lakossági fórum, illetve a képviselőkhöz közben beérkezett vélemények alapján kiderült: az akkumulátor-ügy óta ez a téma érdekli a leginkább a helyieket.
A testületi ülésen elhangzottak is ezt bizonyították. Voltak, akik mellette érveltek, azzal, hogy szükség van ilyen alternatív (zöld) energiát termelő és hasznosító beruházásokra, a helyszín tekintetében azonban alkut kell kötni. Több önkormányzati bizottság tagja a beruházó, a Biopetrol Környezettechnikai Kft. jóvoltából Ausztriában ismerkedett a hasonló technológiával működő biogázerőművek előnyeiről, meggyőződhettek a hatékonyságról és a ˝szagtalanságról˝. Kiderültek azonban a gyenge pontok is.
Például az, hogy a tatabányai beruházásnál alkalmaznának előkészítő csarnokot, ahol a tervezett 30 kilométeres körzetből beérkező szennyvíziszapot, mezőgazdasági hulladékot, trágyát – és ami a legújabb – vágóhídi hulladékot – előzetesen feldolgoznák. A várható szagokat a biofilter szűrné ki, olyan hatékonysággal, hogy az ˝illat˝ innét csak néhány méternyire érződik. Ez a néhány méteres ígéret nem győzte meg a városatyákat: sok ígéret volt már régi és most is működő cégek részéről – például a por- és zajhatás csökkentésére, ez azonban csak ígéret maradt. A Biopetrol ugyanakkor már ˝elvesztette ártatlanságát˝ a városban akkor, amikor nem megfelelő anyagokat ásott el a földbe. A képviselők is, a lakók emlékeznek még a hordók ügyére: ez viszont jelentősen csökkentette a cég iránti bizalmat.
A beruházás ellen szólt a szállítási útvonalak teljesen alkalmatlan kijelölése. Ahhoz, hogy az autópályáról a Fácánkert közelébe tervezett erőműig eljussanak a járművek, lakott területet is érintene, ez pedig a bánhidaiakat és az Újvárosaikat hozta volna kellemetlen helyzetbe. A megoldás a Déli elkerülőút megépítése jelentené: egy korábbi lehetőség szerint a beruházó közreműködött volna az út mielőbbi megépítésében, ám a testületi ülésen részt vevő Földvári Péter erre nem tudott határozott választ adni.
A legfontosabb érv az erőmű ellen éppen Tatabánya ipari múltja volt. Az ülésen elhangzott: a város néhány éve vetkőzte le a ˝piszkos 12˝ címkéjét: most sem lenne helyénvaló, ha más településekről szállítanák ide a hulladékot, ami nagy kockázattal jár.
Az előterjesztés első fordulós vitája egyben az utolsó is lett: a képviselők először arról szavaztak, hogy a témában most döntenek, és az erőmű ügyét végleg leveszik a napirendről. A 20 igen szavazattal a biogázerőmű rövid tatabányai ˝története˝ le is zárult…
Szerző: Tatabánya Online