Gondolatok a gazdaságról Tatabányán 2009

GONDOLATOK A GAZDASÁGRÓL TATABÁNYÁN 12 ÉV UTÁN

Tizenkét évvel ezelőtt, 1997. július 29-én GONDOLATOK A GAZDASÁGRÓL TATABÁNYÁN címmel jelent meg a 24 órában Tatabányán írásom. Mi történt azóta, valóra váltak a gondolatok, vagy naivitások voltak csupán.

Ha mód lenne rá, változatlanul jelentetném meg az írást, (megtalálható a www.petrassy.hu weboldalon) de tudom, ilyenre még nem volt példa. Akkor arról írtam, a globális piacgazdaság meg fog bukni. , mert azonos jegyekkel rendelkezik, mint a kommunizmus. Az pedig tény, a kommunizmus megbukott. Írtam arról, a helyi közösségek erősítése, a helyi igények kielégítése, a helyi lehetőségek kihasználása, a helyi piacok támogatása, a kis régiók összefogása a cél.

Írtam, „senki ne gondolja, hogy lerombolni akarom a sikert, és annak propagandával felépített bástyáit„ de rögzítettem azt is, ha nem történik a módszerekben változás , a tatabányai ember bérlő lesz csupán városában. Mert eladtunk mindent. ”Mi csak nagyokra figyeltünk, őket szolgáltuk ki, közigazgatással, úttal, vízzel, kedvezményekkel, az ő ügyük került sorozatosan zárt ülés napirendjére, rendkívüli sürgősséggel, azonnali döntés kényszerével.”

Mi történt azóta!

Hatalmasat fejlődött az ipari park, két bevásárló plázánk is van már, a marketek nevei már fel sem sorolhatók, szinte ezekből áll a város a Győri úttól a Ságvári útig. Premierre készül a Jászai Mari Színház-Népház, a Cseri strand is fürdőképes már.

Megéltünk persze három kormány- és rendszerváltást. A polgármester úr is a hármas jelszó szerint Szdsz, független, Fidesz színeket váltott. Ez nem is lenne baj, ha nem folytatódott volna „Eladtunk mindent, amit lehetett.” folyamat. Napokban hallottam a televízióban, megválasztották a főbírót is egy év után. „Véget ért a Lomnici korszak” (Sólyom László köztársasági elnök urat idéztem) Nem tagadom, a kijelentés mélységesen megdöbbentett, hogy a bíróságoknak korszakai vannak Gondolataimnak mai tárgya:Hogyan kerültek tatabányai emberek a közszolgáltatások rabságába!

Mi történt az ivóvizzel?

„Olyan szintű közszolgáltatást kell biztosítani, ami mindenki számára elérhető. ….Különösen a víz kiaknázására kell megoldást keresni, és el kell hárítani minden hatalmi akadályt a hasznosítás útjából” írtam és kívántam ezt 12 évvel ezelőtt.  Mi történt a vízszolgáltatással? A regionális vízműveket mondvacsinált okokból a rendszerváltás idején nem adták önkormányzati tulajdonba. Az önkormányzat tulajdonába került viszont a Karsztakva üzletrészének hányada, a két vízaknával. Vagyis a forrás, melynek vizét épp a napokban minősítették ásványvíznek. Sajnos a tatabányai önkormányzat megkötötte a paktumot az Édv Rt.-vel,. Néhány százalékos tulajdonlásért és egy felügyelőbizottsági helyért átadtuk a forrásokat. Hiába számítottam és bizonyítottam a vízaknák hatalmas értékét, senkit nem érdekelt. A hazai, tatabányai vízkészlet privatizációjának ez volt az első lépése. Ekkor kellett volna harcba szállni, és megtenni mindent, hogy e nemzeti kincs köztulajdonban maradjon. De figyelem! A rendszerváltás utáni privatizációnak van egy  formája, magántulajdonba veszik, majd a piac biztosítása érdekében tönkreteszik.. A vízaknák is tönkretehetők kétes értékű technológiai megoldásokkal. Véleményem szerint ilyen, ha felengedik a vízszintet,az aknákban. Érdemes lenne erre is odafigyelni!

Mi történt a távfűtéssel?

A távfűtés,folyamata, fűtőanyagot kell termelni (vagy venni) – hőt kell termelni – a radiátorokhoz kell azt szállítani – a radiátorok biztosítjá a lakások melegét.. Parancsra bezárták a bányát, termelni tehát fűtőanyagot nem tudunk, csak venni. Ez a globális hatalmak bűne. Adódott tehát a gáz, mely csalókán kényelmes, de elviselhetetlenül drága és kiszolgáltatást teremt. Ami az önkormányzat dolga volt, 100%-os tulajdonnal létrehozta a Turulgázt, melynek feladata a város gázhálózatának kiépítése volt. Mára az önkormányzatunknak ebben a részvénytársaságban 25% tulajdonhányada van. A közszolgáltatás privatizálása az önkormányzat bűne. Magánkézben a többségi tulajdon, és ki tudja, mi formálódik annak újraelosztásában.

Mi történt a hőtermeléssel?

A város hosszú távú szerződést kötött a VÉRT-tel, hogy húsz éven keresztül a Komtávhő tőle veszi a hőt. E nagyvonalú gesztust  ingyen tette meg – véleményem szerint súlyos hibát követve el ezzel. Aztán a VÉRT energetikai kft.-t hozott létre. A kft. bement a bankba, kölcsönt vett fel, gázmotorokat vásárolt. Évente többszáz millió forintos haszonnal talán milliárdos is lehet adta el a hőt a Komtávhőnek. Kölcsönt azért kaphatott a banktól, mert az önkormányzat garanciát vállalt a lakók kárára a húsz éven keresztüli hővásárlással. Miért nem a város ment a bankba, miért nem ő építette az erőművet, miért nem lett többszáz millió forinttal olcsóbb a távfűtés? Megválaszolatlan kérdés marad. Az elmúlt hónapokban örvendeztek az újságok, megvásároltuk a fűtőerőmű 51%-át, aztán a 49%- persze magánkézbe került. Ki fogja irányítani ezt a kft.-t, honnan fogja venni a gázt és mennyiért. Mind olyan kérdés, melyre remélhetőleg az illetékesek kellő tájékoztatást fognak adni. Persze rögzíthetjük, a fűtőmű 49%-a privatizálásra került. A működtetés privatizálását pedig eddig nem ismerhette meg a közönség.

Mi történt a Komtávhővel mely a hő szállítását végzi?

A napokban olvashattuk az újságban, most vásároltuk vissza annak egy részét 130 millió forintért. Haszonnal dolgozik a Komtávhő? Ha a 130 millió forint a vásárlás jogos ellenértéke, akkor ennek meg kell térülnie. De ki fogja a hasznot megfizetni? Nem a lakosság? Az ördögi kör bezárul. Valamikor eladtuk valamennyiért a Komtávhő részvényeket,/érdemes lenne tudni mennyiért adtuk és mennyiért vettük/ aztán most visszavásároljuk.. . Egy bizonyos, mindent a lakosság fog megfizetni, De ha tovább vizsgálódunk a Komtávhő háza táján, az is megállapítható, hogy egyre csökken a távhő felhasználás, a multiknak nem kell a rendszerre rákötniük, csak a tömbházaknak, és ígéret van arra is, hogy a lakossági hőfogyasztást is csökkenteni lehet. Mi lesz veled, Komtávhő?

Mi történt a tömbházak korszerűsítésével?

Eljutottuk odáig, hogy mintaházak készülnek, amelyek meggyőzni hivatottak a lakókat a szigetelés és szabályozás előnyeiről, és felkészülést jelentenek a majdani pályázatok benyújtásához. Nagyon csalárd ez a mintaház, na nem mintha nem lenne rá szükség, de joggal kérdezzük, mi történt ez irányban idáig? A kezdeti lelkesedét miért váltotta fel a semmittevés, mely ez esetben nem káros, hanem bűnös mulasztás.

Mi történt a szemétszállítással?

Az államtól kaptunk pénzt – emlékezetem szerint 600 millió forintot – a regionális hulladéklerakó megépítésére. Eladtuk a városgazdálkodási üzemet a mai AVE elődjének. Hosszú távú szerződét kötöttünk, hogy csak e céggel szállíttatjuk a város szemetét, és természetesen átadtuk a szemétlerakó üzemeltetésének jogát is. Durva privatizáció ez. Miért nem csinálta ezt a város saját maga, miért csak 25% tulajdonrésze van e társaságban,megválaszolatlan kérdések. A kérdések sora folytatható: mi lesz, ha betelik a lerakó, mi lesz a hulladékkezelés módja hosszútávon?

Mi történt a tömegközlekedésben,

A város itt is hosszú távú szerződést kötött a Vértes Volánnal, rendelkezésére bocsátotta, ill. eladta a buszvégállomás területét. Mindez rendben is van mindaddig, amíg a Volántársaság köztulajdonban van. A buszvégállomás tulajdonlása teljes monopolhelyzetet jelent az új tulajdonosnak. Aztán kinevetnek, ha stratégiai okokból a régi buszvégállomás megtartása mellett kardoskodom.

Mi történt a város piacaival?

A város sokak által nem ismert lehetősége a szakmai nyelven íródott rendezési terv. Ezekben lehet meghatározni többek között, hol épülhet pláza, szupermarket, hol lehet gázzal vagy távhővel fűteni. E rendeletben lehet meghatározni az egyetlen jól működő Kond vezér utcai piac sorsát is. Hány piac épült a kis- és középvállalkozóknak, kereskedőknek, és hány a multiknak, bárki Tatabányán eldöntheti. Visszatérő mottó, mi csak a nagyokat szolgáltuk, a kicsikkel nem törődtünk.

Monpol helyzetben van miden közszolgáltatás. Az állam de sajnos az önkormányzat is részben vagy egészben privatizálástnak engedett,cserben hagyva az embereket.. Arany János híres balladáját A Walesi Bárdok –bó idézhetünk Te tetted ezt Király!

Szomorú színdarab készülődik a Népházban.. Miközben bent ünnepel reméljük a nagyérdemű, kinn pusztulásra ítéltetett a 20. század talán egyetlen tatabányai építészeti remekműve, a műemlék Tulipános ház.

Dr. Petrássy Miklós

Független Tatabányai Védegylet elnöke